Tech vagyok!

Avagy okoskodás egy leendő informatikustól

Offline - Infósok Viadala 2018 - élménybeszámoló

2019. január 21. 19:23 - Ruzsa Gergely

images.png

/* Ugyan a cikkben taglalt verseny már novemberben volt, most jutottam el odáig hogy ezt a kis szösszenetet megírjam... Jó olvasást! */

Őszintén szólva, nem vagyok egy kifejezett versenyre járós típus. Engem a versenyek soha sem taszítottak, nem féltem a kihívásoktól, csupán vagy nem találtam olyan versenyt amire én kompetens lettem volna másrészt általánosban sokkal inkább a matek és magyar versenyeket nyomták inkább mint az infós esetleg médiás versenyeket. Viszont ez a középiskola beköszöntével megváltozni látszik, egyre több informatikai versenyről informálódok és még akad köztük olyan is amihez érzem is magamban a kompetenciát.

Emlékszem az egész egy prezentációval kezdődött. Dr. Bacsárdi László tartotta az előadást (akivel egyébként a versenyen személyesen találkoztunk még egyszer) és ha emlékezetem nem csal akkor a műholdakról volt szó a verseny mellett. Nem is kell mondanom elég gyorsan eldöntöttük, hogy megpróbáljuk a versenyt. Nem voltunk meggyőződve arról, hogy nekünk sikerül egyáltalán eljutni a második fordulóig. No de megpróbáltuk. Az első kör relatív könnyű volt, amolyan kedvcsináló, alapozó. Az igazi megmérettetés csak a második körtől kezdődött. Ötleteltünk, gondolkodtunk, dolgoztunk mint atom, tehát mindent csináltunk amit ilyenkor egy csapat csinál. Közben persze a vezetőnkkel oda-vissza leveleztünk, egyeztettünk, korrigáltunk. Végül is lett egy épkézláb beadandó anyagunk amiket nagy izgalmak közepette (és persze min. 3 állomány visszaellenőrzés után) beadtunk és végre megengedtük magunknak, hogy aludjunk.

November 5. délután - Szépen, titkon (ahoy rezgő mód!) kaptam egy emailt, miszerint bejutottunk a döntőbe. Persze mindannyian örültünk mint a fene, főképp mert nem igazán reménykedtünk a döntőbejutásban. 

November 16. reggel - Reggel gyülekeztünk egy másik csapattal (akik egyébként idén az első helyezettek lettek a korcsoportunkban) és útra keltünk Sopron városa felé. Potom 2 és fél óra múlva ott is voltunk. Mivel még volt időnk a verseny kezdete előtt így egy kicsit körbenéztünk az emeleten és beszélgettünk. 1 óra táján elkezdődött a verseny egy (inkább kettő mert két korcsoport volt) erre a célra berendezett teremben. A versenyhelyzeti komolysága megvolt minden csapatnak de általánosságban elmondható, hogy egy kellemes döntőn, egy barátságos légkörben mérhettük össze tudásunkat. Végül is este felé, amikor vége volt a versenynek, kihirdették az eredményeket és a mi csapatunk elérte a dicsőséges 5. helyet. És hogy ez miért dicsőséges? Nos azért mert alapból nem hittük volna hogy idáig eljutunk, arra meg végképp nem számítottunk az országosan jelentkező 240 csapatból benne leszünk az utolsó 12(!) legjobb között. Ezek után már csak egy laza hazaút várt ránk Budapestre ahonnan mindenki ment a saját útjára.

A versenyt nagyon éltük és kifejezetten élveztük szinte minden percét, függetlenül attól, hogy azért akadtak frusztrációk a 2. fordulóban. Hogy ajánlom-e? Igen. Igen ajánlom. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy mi is az indulók között leszünk a következő versenyen, újult erővel.

Egyébként az NJSZT is írt erről egy kis cikket, azt ITT tudjátok megtekinteni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://techvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr4714578874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.